Goričko területén már az őskorban, az antik időszakban és a korai középkorban is éltek emberek. A 9. században a szláv elődök voltak többségben Pribina és Kocelj fejedelmek uradalma alatt. 900 körül pedig a fejlődést a magyarok betörései akadályozták meg, akik ún. határsávot alakítottak ki. Az újbóli kolonizáció a 11. század végétől a 14. századig tartott. Ebből az időszakból származnak a régebbi kulturális emlékművek is.

A mai Sz. Márton templom Domonkosfán, amely körül ma temető van, a legrégibb megőrzött szakrális emlékmű a Muravidéken, amely valamivel a 13. század közepe előtt lett felépítve. A románkori kerek építészet és a gótikus festészet kíváló emlékműve a selo-i rotunda, amely a 13. század közepéből származik. A gótikus építészeti gyakorlat hatása, amely Goričkon még a 15. és 16. században is életben maradt, a Gradon, Gornji Petrovcin és Borečan lévő templomokon látható. A gótika után a török veszély időszaka következett, amely ezen területet szinte 200 évig, a 15. századtól a 17. századig fenyegette. Ebben az időszakban minden erőt többnyire a védelemre fordítottak, később pedig a fejlődés a Goričkon kívül eső mezővárosokat és városokat érintette inkább.

A 19. század végén és a 20. század elején főleg Muraszombat lendült fel, de fordulatot az 1919 utáni időszak jelent, amikor is a muravidéki részt Goričkoval együtt ismételeten a szlovén anyaországhoz csatolták.

Ma a legtöbb látogatót a Gradon lévő vár és a bogojina-i Úrunk menybemenetele elnevezésű templom vonza.

A Gradon (egykor Felsőlendva) lévő várat 1208-ban említik először, a századok során jellegzetes többszögű alakot kapott és románkori, késő gótikus, reneszánsz és barokk jellegzetességeket láthatunk. A fekvése, történelmi jelentősége, alaprajza és nagysága miatt a vár lesz a nemzetközi Goričko-Őrség-Raab Hármashatár Natúrparknak az igazgatási és szakmai központja.

A bogojina- Úrunk menybemenetele elnevezésű templom gömbölyű tornya már messziről látható. Plečnik Joľe neves építőművész a templomot úgy alakította ki, hogy a régebbi, románkori alapú és a 14. században gótizált templomocskát a 30-as években bejárati előcsarnokként az új templomegységbe csatolta. Így alakult ki a szlovén szakrális építészet egyik legjelentősebb épülete.