A Goricko Tájvédelmi Park Információs Központja
Grad 191, 9264 Grad
tel.: (031) 354 149
e-mail: park.goricko@siol.net

Goričko történelme

Goričko területe a történelem folyamán többnyire erdővel volt benőve és ezért sosem volt sűrűn betelepítve. A települések nyomaira a korai benépesedési időszakokból a Lendva-patak, a Kerka és a Kobiljski patak mentén bukkantak. Bukovnica falu a legfontosabb őskori településnek számít. A római kori települések a Lendva-patak medrét követik, miközben ebből az időszakból származó sírhalmok az egész területen találhatók. A római betelepülést a szláv követte, amelyet Goričkon csak a selo-i (Gradi±če) leletek bizonyítanak a 9. századból. Ezt követte a magyarok betörése, akik a Muravidék mai területét, miután a 12. században a védősávot a Kučnica patak medréig tágították, véglegesen a saját igazgatási és egyházi rendszeréhez csatolták. Goričko ettől fogva egészen 1919-ig Vas megyéhez és a győri érsekséghez, majd a szombathelyi érsekséghez tartozott.

A háborúskodások évszázadát követő nyugodtabb időszakot a Pannon síkságban a hűbéri birtokok felosztása és az újbóli kolonizálás váltotta fel. A hűbérurak - köztük az Amadék és a Széchyek voltak a legjelentősebbek - birtokaikon főleg a környékbeli szlovén lakosságot telepítették le, a nyugati határon a németeket, a keleti határszélen pedig a magyarok éltek, akik az Őrség kialakításának idejében települtek le. A területet a középkorban a szlovén lakosság többsége miatt Tótságnak nevezték. A felső Muravidék legnagyobb hűbéri birtoka a felsőlendva-i (ma Grad) vár körül alakult ki. Egy jelentős irányvonal alakult erre ki, amely Szentgotthárdon keresztül a német kapuig (Gederovci) és a Kriµarkán át Calovcin keresztül Zalalövő irányába vezetett.

A muravidéki protestánsok (evangélikusok és néhány kálvinista Szentlászlón) zöme ma Goričkon él, a legelső szervezett protestáns közösség egyike a reformáció idejében a Sz. Benediktnél (Kančevci) volt, ahol a középkorban kolostor állt. Az ellenreformáció és a török betörések a lakosságot erősen megritkitották, amit a 17. és a 18. században új kolonizáció követett. Az új földesurak között a Batthányiakat és a Nádasdyakat kell megemlíteni, az új betelepültek között zsidók is voltak, az első protestáns plébánia a türelmi rendelet után Puconcin alakult ki.

A 19. század második felében Goričko számára, amely kifejezetten extenzív földműveléssel foglalkozó terület, főleg a föld tehermentesítése volt fontos, miszerint a jobbágyak bérmunkások lettek. Ebben az időszakban kezdődött el a munkaerő tömeges migrációja: az idényi és tartós kitelepülés. A századfordulón (19./20. század) a goričko-i lakosság egy harmada elköltözött, amihez a szőlőtőke megbetegedése is nagyban hozzájárult, amely teljesen tönkretette a goričko-i szőlőket. A helyzetet az első agrárreform bevezetése után sem javult 1919-ben, amikor a területet Jugoszláviához csatolták. A 20. század második felére főleg a munkaerő napi ingázása jellemző Muraszombatra mint a regió központjába. E miatt valamennyi goričko-i út is észak-dél irányába vezet. Csak az utolsó években változik a helyzet, de Goričko még mindig keresi a fejlesztési lehetőségeket, amelyeket a határ nélküli terület jelenthet számára.

 

Copyright © Krajinski park Goričko | Design & production CREATIV Novi mediji d.o.o. |